2. fejezet

 Sziasztok! Meghoztam a 2. részt, remélem, hogy tetszik! Woww... 60 oldalmegjelenítés?? Tudom, hogy nem sok, de nekem sokat jelent..., és köszönöm azt az egy rendszeres olvasót! :) Na de jó olvasást, és a komikért nem harapok! :D
Az ágyamon feküdtem, miközben az apró fekete foltot kezdtem el kémlelni.Elgondolkodtam olyan dolgokon is amiken eddig nem is volt időm. valójában az esti sztriptíztánc gondolkoztatott el nagyon. Őszintén sosem volt még abban részem, hogy egy személy által megbeszélt helyen kezdjek el táncolni. Kezdőként mindig csak egy-egy bárban léptem fel, az előadó, - táncosnevemmel.fogalmam sincs, hogy miként adjam elő magam egy születésnapi bulin, ahol egy velem egykorú srácnak kell táncolnom. Felálltam, majd a falon függő tükörhöz léptem. Karikás szemek, kócos haj, sápadt arc. egy halk morgással nyugtáztam a kinézetemet, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Az ágyamon fekvő telefonom képernyője villogni kezdett, Mikor a kezembe vettem a készüléket, mosolyogva láttam, hogy Cassey az.
- Hali Cass! - köszöntem levakarhatatlan vigyorral az arcomon, de amikor meghallottam barátnőm szipogó hangját, éreztem, hogy baj van.
- Lau... - tört ki sírásban, majd amikor éreztem, hogy lenyugodott, óvatosan rákérdeztem a dologra.
- Ki akarnak költöztetni a saját házamból. - mondta erősen megnyomva a "saját" szót.Igen... Cassey sem állt valami jól pénzügyileg, ahogy én sem... Csak ellentétben velem, ő a pénzét ruhára, elektromos kütyükre költi.
- Megmondtam, hogy egyszer ez lesz. - mondta a fejemet rázva. - Találunk rá megoldást! Ne aggódj! - tettem hozzá, ahogy hallottam Cass kétségbeesett hangját a vonal tulsó végéről.
- de ma el kell, hogy számoljak a pénzel, vagy különben kiraknak... - mondta idegességgel teli hangján. - Lau...kérlek segíts!
- Jó rendben! Gyere át, és megbeszéljük! - mondtam pár perc habozás után. Szia! - mondtam, de már csak a sípolást lehetett hallani, ami annyit jelent, hogy Cassey már úton is van hozzám.
Leültem a TV elé, egy gyümölcsös tea kíséretében, majd a Tv-re szegeztem a tekintetem. Hirtelen csengetés hallatszódott az ajtó felől, amit gyorsan ki is nyitottam.A barátnőm meggyötört arcával, és pirosra sírt szempárjával találtam szembe magamat. Mögé pillantottam és megláttam mögötte három hatalmas bőröndöt.
Kérdőn, felhúzott szemöldökkel fordultam Cass felé.
- Azt mondtam gyere át és megbeszéljük.... Nem azt, hogy költözz hozzám! - mondtam összehúzott szemmel.
- Tudom, de gondoltam vagy olyan kedves, megértő, aranyos.... - kezdte, de félbeszakítottam, majd a bőröndjeiért nyúltam. Megálltam a nappali közepén és egy sóhajtás kíséretében, majd belekezdtem a mondandómba.
- Figyelj! Amíg nem lesz meg az elegendő pénz, hogy befizesd a számlákat! Addig lakhatsz nálam, fent a vendégszobában.... DE nekem tudod, van munkám, és minden nap be kell járnom, és azért nem ajánlottam fel, hogy ideköltözz, mert egyedül kell, hogy itthon légy, és nem akarom, hogy unatkozz.... De szívesen felajánlom neked a vendégszobát! - mondtam szigorúan, de mosolyogva értem a végére. Cass egy nagyot bólintott, majd mintha az élete múlna rajta, erősen magához szorított. Miután elengedett egy hálás mosoly kíséretében felment, magával húzva a bőröndjeit...
A Tv előtt még mindig azon kattogott az agyam, hogy mibe menjek táncolni. Az órára pillantottam, és megdöbbenve láttam, hogy egy óra múlva indulnom kell.  Érezte, hogy a a kanapé besüpped mellettem, és Cass vigyorgó fejével találtam szembe magamat.
- Min gondolkozol? - kérdezte, majd a tévé távirányítójával kezdett el foglalatoskodni.
- Valójában, hogy miben menjek el táncolni... - mondtam, és a tévére néztem, ahol egy hülye szappanopera ment.
- Hova kell menned? - kérdezte Cass, mert kezdte egyre jobban izgatni ez a dolog.
- Egy 19 éves fiú szülinapi bulija... Ő nem tudja, mert egy haverja hívott megy, mint "meglepetés" - mondtam neki macskakörmöt rajzolva a meglepetés szónál.
- Van egy ötletem! Mi lenne, ha beöltözöl rendőrnek, és abban táncolnál? -  kérdezte Cass felhúzott szemöldökkel, és amikor látta. hogy mosolygok egy győztes mosoly kíséretében felállt, és a lépcső felé vette az irányt. - Hozom is!
Hátradőltem, és kipipáltam gondolatban a "ruhagondot", és már csak azon kell gondolkoznom, hogy hogyan kezdjem el majd a táncot....